Az utóbbi két évtizedben folyamatosan gyarapszik azon fiatal kutatók száma, akik doktori fokozat (PhD) megszerzésére vállalkoznak és ebben a térségben élnek, ugyanakkor az egyetemi-kutatási munkahelyeken kívül vannak. Ennek a folyamatnak az eredményeként szakmai tudások és kompetenciák halmozódnak fel (növekszik a térségi tudáspotenciál), ez azonban olyan „többlet” amelynek jelenleg nincsen társadalmi és intézményi helye, működési tere (ebben a tekintetben kivételt csak az egyetemi intézmények jelentenek). Ez a felhalmozott tudás és kompetencia többlet egyelőre a térség számára strukturálisan és funkcionálisan „idegen”. Arra nem lehet számítani, hogy a PhD fokozatú szakmai tudással rendelkezők helyzete egyénileg rövid vagy középtávon rendeződne. Nincsen esély arra, hogy ebben a térségben egyik napról a másikra olyan fogadófelületek alakuljanak ki, amelyek az ilyen tudással, kompetenciákkal rendelkezők számára intézményes helyet és működési teret biztosítanának. Ezzel a jelenséggel egy csoportos DOMUS kutatási program keretében foglalkoztunk, a kutatás nyomán készült PUBLIKÁCIÓ itt olvasható. Elemzésünk célja az volt, hogy helyzetképet alkossunk erről a jelenségról és megvizsgáljuk a megszerzett tudás térségi hasznosulási módozatait és lehetőségeit. A javaslatok elsősorban a téma térségi társadalmi tematizációját szolgálják, elindíthatnak azonban olyan párbeszédet is a témában érintett térségi intézményi-szakmai szereplők körében, amely elvezethet tényleges támogatási programok kivitelezéséhez. Javaslataink ebben az értelemben „programlehetőségek”, amelyek ebben a vidéki térségben elvben kivitelezhetők, a feltételek adottak, megtervezésük és bevezetésük előtt azonban egyelőre számos korlát van.